KovĂĄcs GyĂśrgy (KĂźsmĂśd, 1911. ĂĄpr. 27. â MarosvĂĄsĂĄrhely, 1990. okt. 22.)
ErdĂŠly meghatĂĄrozĂł szemĂŠlyisĂŠge leĂrĂĄs
Kovács György (Küsmöd, 1911. ápr. 27. – Marosvásárhely, 1990. okt. 22.) – Író, közíró, politikus. Gyermekkora elsĹ 12 évét Nagykenden töltötte, ahol édesapja mint református lelkipásztor szolgált. 12 éves korában elveszíti atyját, és édesanyja szülĹi házához költöztek Csókfalvára. A nagyapja ötven évig volt tanító, 1931-ben hunyt el.
Az elemi iskolát Nagykenden, a középiskolát Nagyenyeden a Bethlen-kollégiumban végezte. A nagyenyedi kollégium könyvtárában diákkönyvtárosaként dolgozott. Móricz Zsigmond 1926-ban látogatott a városba, mély nyomot hagyott a fiatal Kovács Györgyben, írásaiban mindvégig kellemesen emlékezett vissza azokra a pillanatokra. Diák még, amikor 1928–1930 között Nagyenyeden tárcanovellákat, karcolatokat közölt az Enyedi Újság és az Ellenzék hasábjain. E kezdeti idĹszakban feltĹąnt a kortársak számára a jó megfigyelĹképessége és realista látás-írásmódja. A fĹgimnáziumot Kolozsváron a református kollégiumban folytatta, annak bentlakásában kapott szállást. 1930 ĹszétĹl a kolozsvári egyetem román bölcsészeti karán hallgató. SzĹąkös anyagi helyzetében 1932 nyarán kénytelen volt hazaköltözni Csókfalvára. Szentimrei JenĹ, az Ellenzék akkori szerkesztĹje, figyelembe véve korábbi két írását (Egy csésze kávé, 1930. dec. 28.; A komondor, 1931. febr. 22..
pénzt küldött utána Csókfalvára, hogy egyetemi tanulmányait befejezhesse Kolozsváron.
Az egyetem után az Ellenzék szerkesztĹségében helyezkedett el Kolozsváron. 1933-ban Nagyváradon a Népakarat nevĹą lapot szerkeszti. Publicisztikai és riporteri munkásságát a gazdasági világválság töri meg, és újabb anyagi fedezet hiányában 1934-ben arra kényszerült, hogy újból hazaköltözzön Csókfalvára édesanyjához, ahol 1937-ig tartózkodott. Csókfalvi tartózkodása alatt gyalog bejárta a KüküllĹ, a Nyárád és a Nyikó menti falvakat, hogy megismerje a falvak valódi társadalmi helyzetét. Tapasztalataiból novellákat, riportokat és egyéb mĹąfajban közölt írásokat az Erdélyi Helikon, a Korunk, a Kelet Népe, a Láthatár, a JövendĹ és a Népújság hasábjain. Publicisztikáját, késĹbbi regényeinek többségét az itt szerzett tapasztalatokból merítette. Saját fórummal a Brassói Lapok külsĹ munkatársa 1934. február elsejétĹl 1940-ig, a lap betiltásáig. Brassóban jelent meg a már Kolozsváron elkezdett regénye, a Varjak a falu felett címmel, amelybĹl részleteket közölt a Brassói Lapok és a Népújság Ajándék-tára. 1933-ban Kolozsváron megismerkedett a Román Kommunista Párt Magyarpárti Ellenzékének tagjaival. Vállalta a mozgalom röpiratainak cikkíró feladatát. Publicisztikája az egyik legfeltĹąnĹbb baloldali hangnemet kezdte megütni. 1940-ig egymást követték a sajtóperei, végül az ügyészség betiltotta újságírói tevékenységét, a sajtó útján tett államellenes izgatásai miatt a kolozsvári hadbíróság komoly összegĹą pénzbírsággal sújtotta. A sajtóperei miatt 1939-ben visszahúzódott Csókfalvára. A második világháború után Marosvásárhelyre költözött, írásait az Új Szó, a Szabad Szó közölte, utóbbit 1945. szeptember 16. és 1948. augusztus 11. között Ĺ szerkeszti. A lap társszerkesztĹje és kiadóbizottsági tagja 1946. szeptember 27. és 1948. február 12. között. 1948. augusztusától 1951. február 22-ig a Népújság fĹszerkesztĹje. Megfordult az Utunk és a Korunk szerkesztĹbizottságában, utóbbinak 1957. január és 1962. február között volt tagja. Munkatársa volt a Falvak Népe és az ElĹre lapoknak. 1963. július és 1970. április között az Igaz Szó fĹszerkesztĹje.
1930-ban csatlakozott az Erdélyi Fiatalok mozgalomhoz, novellával jelentkezett az Új Arcvonal címĹą antológiában. 1937-ben részt vett a Vásárhelyi Találkozón. A következĹ években irodalmi mĹąveiben is mind élesebb háborúellenes álláspontot foglalt el. 1943-ban társszerzĹje a 48-as Erdély antifasiszta irányvonalú antológiának. Az 1960-as években elkezdte az új rendszer szájíze szerint átírni korábbi mĹąveit, beerĹszakolva az osztályharcos szemléletet.
A második világháborút követĹen nyílt politikai szerepeket vállalt el. 1952–1975 között NemzetgyĹąlési képviselĹ, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja (1955–1974.
valamint a Nagy NemzetgyĹąlés alelnöke (1965–1975). 1951-ben a Román Népköztársaság Díjával ismerték el korábbi munkásságát.
Az 1970-es évek második felétĹl visszavonult mindenféle közéleti tevékenységtĹl, a rendszer bukását követĹen meghasonlottan hunyt el.
Fontosabb mĹąvei
Emberarcok. Brassó, 1928.
Varjak a falu felett. Brassó, 1934.
A tĹąz kialszik. Szomorú ének egyszerĹą emberekrĹl. BraĹov-Brassó, 1935.
Erdélyi tél. Budapest, 1938.
A vörös szamár. Marosvásárhely, 1940.
AranymezĹ. Budapest, 1942.
Éjjel a gyárban. Budapest, 1942.
A lövétei szégyen. Marosvásárhely, 1946.
Árnyék a völgyben. Marosvásárhely, 1946.
Boszorkány. Marosvásárhely, 1946.
BékülĹ Erdély. Bukarest, 1947.
Dali Jóska rózsája. Novellák. Marosvásárhely, 1947.
A szabadság útján. Moldvai csángók között. Kolozsvár, 1950.
Foggal, körömmel. Budapest, 1951.
Politikai publicisztika. Nemzetiségre való tekintet nélkül. Bukarest, 1952.
Világ fénylĹ reménye. Utazás a Szovjetunióban. Bukarest, 1953.
A bokréta. Marosvásárhely, 1955.
BĹąnügy. Bukarest, 1956.
Krisztina és a halálraítélt. Marosvásárhely, 1959.
Ozsdola leánya. Bukarest, 1959.
Katonasír. Marosvásárhely, 1960.
Kristófék kincse. Marosvásárhely, 1960.
Falusi kaland. Bukarest, 1961.
Sánta lelkek. Bukarest, 1961.
Pletykafészek. Bukarest, 1962.
Leányok a kertek alatt. Bukarest, 1963.
KergetĹ szelek. Bukarest, 1964.
A ki nem mondott szó. Bukarest, 1964.
Hínár. Bukarest, 1965.
Bánat és bor. Bukarest, 1966.
Csatangolások a világban. Bukarest, 1968.
Kozmáné szép asszony. Bukarest, 1969.
Döglött gránát. Bukarest, 1970.
Pusztulás. Bukarest, 1971.
AranymezĹ. Bukarest, 1974.
Erdélyi tél. Regény. 1–2. Kolozsvár-Napoca, 1976.
A hadnagy és a tünemény. Elbeszélések. 1941–1946.Bukarest, 1977.
MibĹl lett a cserebogár? Bukarest, 1977.
Néma pásztor. Kolozsvár-Napoca, 1980.
Emberarcok. Novellák. Bukarest, 1987.
DezlÄnĹŁuiri de iarnÄ. Roman. BucureĹti, 1989.
Felhasznált irodalom
A Hét, XII. évf., 1981. máj. 15., 20. sz.
BÉLÁDI Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1945–1975. A határon túli magyar irodalom. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982, 259–260.
ElĹre, XXI. évf., 1967. ápr. 27., 6059. sz.
Igaz Szó, X. évf., 1962. 10. sz.; XV. évf., 1967. 5. sz.; XVIII. évf., 1970. 1. sz.; XXIX. évf., 1981. 4. sz.
Korunk, XV. évf., 1940. 6. sz.; XXVI. évf., 1967. 5. sz.
Kovács György szócikk. In DÁVID Gyula (fĹszerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. III. kötet, Kh–M. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1994, 159–162. Online elérhetĹ: https://kriterion.ro/glossary/kovacs-gyorgy-kusmod-1911-1994-2014/. (Letöltve: 2022. nov. 24.)
KUSZÁLIK Péter: Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940–1989. Teleki László Alapítvány Könyvtára, Budapest, 1996, 106, 118, 141, 159. Online elérhetĹ: https://kuszalik1.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. nov. 24.)
Láthatár VI. évf., 1938. 12. sz.
LIGETI ErnĹ: Súly alatt a pálma. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004. 238, 275, 282–285.
MONOKI István: Magyar könyvtermelés Romániában (1919–1940). I. kötet: könyvek és egyéb nyomtatványok.Budapest, 1997, 48, 207, 461. Online elérhetĹ: https://monoki.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. nov. 24.)
Nemzeti Újság, XX. évf., 1938. nov. 27., 270. sz.
Szabad Szó, II. évf., 1945. szept. 16., 209. sz.; II. évf., 1945. szept. 17., 211. sz.
SZABOLCSI Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 1919-tĹl napjainkig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966, 985–986.
Utunk, XXV. évf., 1970. márc. 13., 11. sz.
Új Élet XXIII. évf., 1981. ápr. 10., 7. sz.
Internetes források
BÖLÖNI Domokos: Kovács György és Küsmöd. 2011. ápr. 29. https://e-nepujsag.ro/articles/kovacs-gyorgy-es-kusmod. (Letöltve: 2021. júl. 9.)
Kovács György szócikk. Bethlen Gábor Kollégium Nagyenyed. https://bethlengabor.ro/knagyjai.php#Kovács_György.(Letöltve: 2022. nov. 12.)VĂĄlogatott irodalom