KĂśzzĂŠtĂŠtel: 2022-12-30
Szerző: DEMETER Lajos
KetegĂłria: SajtĂł

ErdĂŠly meghatĂĄrozĂł szemĂŠlyisĂŠge leĂ­rĂĄs

Péter Ferenc (1886–1960) – nyomdász, nyomdatulajdonos, a Csíki Néplap kiadója, szerkesztője. Először 1911–12 körül nősült Esztergomban. Kiskorú lányuk 1915-ben, felesége a következő évben elhunyt. Másodszor Marosvásárhelyen nősült. Három gyermekük született, két lány és egy fiú. A lányok két és fél, illetve három és fél éves korukban a skarlát áldozataivá váltak 1926-ban. A felnőtt kort az 1927-ben született ifjabb Péter Ferenc érte meg.

 

Az elemi elvégzése után 1900 szeptemberében 14 évesen nyomdászinasnak szegődött Marosvásárhelyen Benkő László nyomdájába, 1905-ben szabadult. Április elsejével egy évig az egyik tordai nyomdához szerződött. Fiatalkori álma volt, hogy világot lásson. A nyomdász szakszervezet támogatásának köszönhetően eljutott Hollandiáig. Visszajövetele után 1911-től Esztergomban nyomdászmĹąvezető, majd Szegeden, Rimaszombaton üzemvezető. Innen került családjával Budapestre, 1914 májusától 1916. október 6-ig 50 koronás hetibérrel dolgozott az egyik nyomdában. A világháború után, 1920-ban hazajött szülőföldjére, hogy segítsen az egyik Csíkszentmiklóson élő testvérének a háború alatt leégett háza újjáépítésében. Benkő László marosvásárhelyi nyomdatulajdonos tudomást szerezve itthon tartózkodásáról, felkérte, vállalja el az akkor 15 fős nyomdájának vezetését, melyet tíz éven át irányított. Marosvásárhelyen vásárolt lakásukat eladva, 1930-ban Csíkszeredába költöztek, megtakarított pénzükből megvásárolta Szvoboda Miklós nyomdatulajdonos régi nyomdáját. Domokos Pál Péterrel 1931. február 4-én megindították a Csíki Néplapot, melyet még ez év júniusában betiltottak a kormány kisebbségi politikájának és a Csík megyei oligarchák bírálata miatt. Újbóli megjelentetésére 1932-ben kapott engedélyt, február 4-től lapja fejlécén már mint felelős szerkesztő, kiadó- és laptulajdonos tüntette fel magát és maradt annak kiadója, szerkesztője egészen a megszĹąnéséig. Hetilapja főként a kisebbségi ügyeket tárgyalta. Helyi viszonylatban baloldalinak tartották, de inkább volt polgári ellenzéki. Egész sor fiatal értelmiségi írt a lapjában időszerĹą társadalmi és gazdasági kérdésekről. Az irodalmi és helytörténeti jelentkezések is számottevőek voltak. Bizonyos köröknek sok borsot tört az orra alá az 1930-as években egy bizonyos Gimael, akinek írásait sorra közölte. A titokzatos nevĹą valaki nem egyszer elevenbe vágó módon meg merte mondani a véleményét, avagy nevetség tárgyává tette az olvasók előtt az érintetteket. A Gimael név egy csíkszeredai csoport tagjai keresztnevének kezdőbetĹąit rejtette: G Vámszer Géza tanár, néprajzkutatóét, I Schmidt Szilárd József építészmérnökét, M Frank Miklós mérnökét, A Nagy András orvosét, E Sarkadi Elek zenetanárét, L dr. Kolosy László pénzügyi tanácsosét. A jogtalanságok kritizálásáért, a magyar kisebbséget ért sérelmek kitálalásáért a két világháború között 17 alkalommal indítottak ellene törvényszéki eljárást. Ferencz Béla Adventi jóslat címĹą 1933-ban közreadott cikkéért például 1934 februárjában államellenes lázítás vádjával az úgynevezett Mărzescu-féle törvény alapján egy év fogházra, 20 ezer lej pénzbírságra, politikai jogai gyakorlásának öt évre szóló felfüggesztésére ítélték. Nyomdája mellett lakásuk földszintjén könyv és papírkereskedést nyitott 1936-ban, nála volt a Telefunken-rádió lerakatja is. Az üzlete fölötti neonreklám akkoriban még Bukarestben is ritkaságnak számított. Nyomdájában látott napvilágot Domokos Pál Péter A moldvai magyarság címĹą könyve 1931-ben, melynek borítójára a stilizált virágot a csíkszeredai születésĹą Drócsay Imre festőmĹąvész rajzolta, linóleumba pedig ő metszette ki, s habár egy vidéki kis nyomdának a kották és hangjegyek megjelenítése nehéz feladat volt, azt is megoldotta. Ő adta ki 1935-ben Ferencz Béla Csíkvármegye monográfiája a legrégibb időktől napjainkig címĹą könyvét és a Székelyek élete címmel 1934-ben egy elbeszéléskötetet.

 

A második bécsi döntés után továbbra is ellenzéki maradt. Bátran ostorozta a hibákat, a kilengéseket, bírálta az importált „méltóságos szellem”-et, a Magyarországból Észak-Erdélybe, jelesen Csíkszeredába kihelyezett, „itt unatkozó, a várost ócsárló főtisztviselők viselkedéseit”, akik dr. László Dezső akkori főispántól lapja beszüntetését követelték, bojkottként tüntetőleg elkerülték az üzletét, nem vásároltak nála. Jó alkalom volt számukra az, amikor kitudódott, hogy zsidó munkaszázadosok feleségeitől szívességből átvette és tovább postázta az élelmiszercsomagokat. A magyar kémelhárítás látókörébe került, behívatták a rendőrségre, több mint két órát vallatták, majd tudtára adták, hogy zsidókon keresztül való kémkedéssel vádolják. Letartóztatására azonban már nem került sor.

 

Az orosz és a román csapatok bevonulása után kilenc alkalommal tartóztatták le. Először 1945 tavaszán 162 társával a helybéli kommunisták, mint „számukra idegen elemeket” zárták fogházba. Az újonnan lett pártvezérek viselkedése megbotránkoztatta Szubotin szovjet őrnagyot, Csíkszereda akkori városparancsnokát és hét hét múlva szabadon engedte őket. Ugyanez év őszén a csíkszeredai kisiparosok szervezete alakuló ülésén a Kisiparosok Szövetkezete számvizsgáló bizottsága tagjának választották, nem sok időre rá részt vett Sepsiszentgyörgyön a Szociáldemokrata Párt gyĹąlésén, ahol a Csík vármegyei Szociáldemokrata Párt elnökének választották. Néhány napra rá fasiszta múltja miatti váddal, ki nem más, mint „demokratává vedlett kalandor”, ismét letartóztatták, mintegy hathétre szabadult. Utoljára, mint a csíkszeredai bizottság küldöttje 1946. február 17-én a Romániai Szociáldemokrata Párt országos magyar bizottsága kolozsvári gyĹąlésén vett részt. Nyomdáját 1948 decemberében államosították. Nyugdíjazásáig az államosításkor egy helyre tömörített csíkszeredai nyomdában dolgozott. Élete 74. évében hunyt el, nagy részvét mellett temették el. Minden megfélemlítés ellenére a nyomdászok kézben vitték ki a temetőbea koporsóját, nem hagyták, hogy a halottas kocsira feltegyék.

 

 

Felhasznált irodalom

Brassói Lapok, XLIV. évf., 1938. aug. 26., 139. sz.

Erdély, III. évf., 1946. febr. 20., 41. sz.

KUSZÁLIK Péter: Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940–1989. Budapest, 1996, 65. Online elérhető: https://kuszalik1.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 22.)

Marosvidék, II. évf., 1934. febr. 21., 41. sz.

MONOKI István: A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940. Budapest, 1941, 26.

NAGY András, dr.: Városkép, és ami hozzá tartozik… Csíkszereda, 1995, 126.

NAGY Benedek: Van-e a napilapnak hagyománya csíkban? Korunk, XXX. évf., 1971. 7. sz., 1119–1120.

Népi Egység, II. évf., 1945. okt. 11., 23., dec. 30., 228, 238, 292.

Reggeli Ujság, IV. évf., 1934. febr. 21., 41. sz.

SZABÓ Katalin: Visszajátszás. Státus kiadó, 2000, 155–158, 167.

SZIKLAY János, dr. (szerk.): Magyar Sajtó-évkönyv. X. évf. Budapest, 1941, 169.

 

Internetes források

Neves csíkiak. Kájoni János Megyei Könyvtár. http://konyvtar.hargitamegye.ro/uploaded/ tiny/files/neves_csikiak_ii._sorozatpdf.pdf. (Letöltve: 2022. dec. 22.)

VĂĄlogatott irodalom